1. Nagy kőolajtároló tartályprojektek veszélyelemzése
1.1 Nyersolaj veszélyelemzés
A nyersolaj B osztályú gyúlékony folyadék, amely gyúlékony; robbanási határai szűkek, de alacsonyak, ami bizonyos robbanásveszélyt jelent. Ezen túlmenően a tűzoltási műveletek során különös figyelmet igényel a kőolaj felforródási hajlama.
1.2 A tűz- és robbanásbaleset okainak elemzése
A kőolaj jellemzői meghatározzák, hogy a tűz- és robbanásveszély a legjelentősebb és legkritikusabb kockázati tényező a nagy kőolajtároló tartályok esetében. A tűzbaleset három szükséges feltétele: gyújtóforrás, éghető anyag és levegő.
A gyújtóforrásokkal kapcsolatos problémákat főként megerősített irányítással kezelik, miközben az éghető anyagok szivárgását meg kell akadályozni és ellenőrizni kell a tartály tervezési folyamata során.
A levegőnek kiszivárgott kőolaj éghető anyag. A kőolajszivárgás gyakran előfordul a tárolás és szállítás során, főként túlcsordulással, kiszáradási szivárgással, berendezés-, csővezeték- vagy szelepkárosodás miatti szivárgással, valamint a rossz tömítés miatti olajgőz elpárolgása miatt. Ezenkívül fennáll a rendkívül nagy szivárgás lehetősége, például az alsó hegesztési repedések és az úszótető besüllyedése.
A korrózió az egyik fontos szivárgást okozó tényező. Hazai és nemzetközi szinten is számos olajszivárgás történt az olajtartályok alján lévő korrózió miatt. A kőolajtároló tartályok korróziójának előzetes vizsgálatának eredményei [1] azt mutatják, hogy a tartály alján kialakuló korrózió súlyos, többnyire fekélyszerű lyukkorrózió, amely főként a hegesztési hővel érintett zónában, mélyedésekben és deformációkban jelentkezik. A tartály tetején a korrózió másodlagos, ami egyenetlen általános korrózió, amelyet lyukkorrózió kísér. A tartály falának korróziója viszonylag enyhe, ami egyenletes pontkorrózió, főleg az olaj{7}}víz határfelületén és az olaj-levegő határfelületén fordul elő. Viszonylag a külső korrózió a tárolótartály alján erősebb, főleg azon az oldalon jelentkezik, ahol az éllemez érintkezik a gyűrűs gerenda alappal. Az úszótető-süllyedések az egyik legsúlyosabb és legrosszindulatúbb berendezés-baleset, amely igen tabunak számít az úszótetős olajtartályok gyártása és üzemeltetése során. Az ilyen balesetek súlyos tervezési, építési és kezelési hibákat tükröznek, és nagy mennyiségű kőolajszivárgást is okoznak, ami súlyosan befolyásolja a termelést, szennyezi a környezetet és tűzveszélyt jelent. 2. Főbb biztonsági problémák és ellenintézkedések a nagy kőolajtároló tartályok tervezésében
2.1 Tank Alapítvány
A tároló tartály projektek alapozása és tartályalapozása a legalapvetőbb garanciák a nagyméretű tárolótartályok biztonságos üzemeltetéséhez. A petrolkémiai ipari szabvány [2] szerint a telephelyválasztás során mérnökgeológiai vizsgálatot kell végezni. Általános alapozásnál, puha talajalapoknál, hegyi alapoknál és speciális talajalapoknál külön meg kell vizsgálni a helyzetet, és megfelelő alapkezelési módszereket kell javasolni. Ugyanakkor a helyszín és az alapozás szeizmikus hatásvizsgálatát is el kell végezni, hogy elkerüljük a változó keménységű alapokra építkezést vagy az aktív geológiai törészónák hatástartományán belül.
A gyakori tartály alapozási formák közé tartozik a gyűrűs fal (gerenda), a külső gyűrűfal (gerenda) és a lejtővédő típus. A típust a geológiai viszonyoknak megfelelően kell kiválasztani. A tartály alapjának általános stabilitással, egyenletességgel és megfelelő síkbeli hajlítási merevséggel kell rendelkeznie. A közvetlenül a tartály fala alatti alapozási szerkezet merevségét meg kell erősíteni. A fenéklemezt tartó alapágynak rugalmasnak kell lennie, hogy elnyelje a hegesztési deformációt. Gondoskodni kell egy vízálló olajgátról és egy olajszivárgásjelző csövet. A talajvíz szintje és az alapozás felső felülete közötti távolság nem lehet kisebb, mint a kapilláris víz elérési magassága (általában 2 m).