Használatuk különleges jellegéből adódóan a korrózióvédelem a héj{0}}és-csöves hőcserélők karbantartásának kulcsfontosságú szempontja. A korróziógátló intézkedések megfelelő kiválasztása elengedhetetlen a kívánt berendezés-kihasználtság eléréséhez. A releváns korróziós helyzetekre a következő korróziómegelőzési módszereket javasoljuk: korróziógátlók és elektrokémiai védelem. Hogyan kell karbantartani a héj{5}}és-csöves hőcserélőket, és hogyan kell védeni a korrózió ellen a mindennapi használat során? A következő pontokat foglaljuk össze:
1. Korróziógátlók: A fő komponensként kromátot tartalmazó korróziógátlókat általában hűtővízrendszerekben alkalmazzák. A kromát ionok anódos (folyamat) inhibitorok. Megfelelő katódos inhibitorral kombinálva kielégítő és gazdaságos korrózióvédelmet érhetnek el.
(1) Kromát-cink-polifoszfát: A polifoszfátot azért használják, mert tisztítja a fémfelületeket, és korróziógátló-képességgel rendelkezik. A polifoszfátok részben ortofoszfáttá alakulhatnak, és kalciummal is reakcióba léphetnek, nagy kolloid kationokat képezve, gátolva a katódos folyamatot. (2) Kromát-cink-foszfonát: Az előző módszerhez hasonlóan ez a módszer is nátrium-foszfonátot használ polifoszfát helyett. Az aminometil-imid-foszfát olyan helyzetekben is használható, ahol a pH-érték magasabb, mint a polifoszfátra előírt érték. Az aminometil-imid-foszfonátok még pH 9-nél is megakadályozhatják a vízkőképződést és szabályozhatják a kalciumsó kiválását.
(3) Kromát-Cink-Hidrolizált poliakrilamid: A hidrolizált poliakrilamid, kationos kopolimer diszpergáló hatása miatt a vízkőképződés megelőzhető vagy gátolható.
2. Az elektrokémiai védelem katódos védelmet és anódvédelmet alkalmaz. A katódos védelem külső egyenáramú tápegységet használ, hogy a fémfelületet katóddal védje; ez a módszer sok áramot fogyaszt és drága. Az anódos védelem összeköti a héj-és-csöves hőcserélőt egy külső tápegység anódjával, így passzivációs film képződik a fém felületén, így védelmet nyújt.